Kedves Laci!
E sorok megjelenésekor én az Egyesült Államokban vagyok. Ott, ahová pároddal Ti is készültetek. Rád, Rátok gondolok itt kint, és el kell fogadnom lassan, hogy szobátok falán az a hatalmas térkép nem bővül már tovább új, legyőzött úti célokat jelző pontocskákkal, fényképekkel. El kell fogadnom, hogy halálod sorsszerű, földi jelenléted küldetés volt. Amikor ott ültünk azon a napon otthonodban hárman, a Timi szerelmed, Balázs barátod és én, csak arra tudtunk gondolni, hogy a benned rejlő kimeríthetetlen energiák, fáradhatatlan erőd nem kitörölhetőek a világból, hanem egy most is jelenlévő, megújuló csoda részei. Másként távozásod felfoghatatlan. Hiszen amihez csak nyúltál, az épült és felvirágzott. Létezésed, zsenialitásod nem a külvilágnak szólt, hiszen lábnyomodat aligha találja meg az, ki nem ismert. Te azokért tettél, azoknak mutattad meg magad, akiket szerettél, hozzád közel álltak.

Családodnak, barátaidnak, szerelmednek voltál itt, és égtél ezer fokon. Az életben a feladatokat vártad, kerested és megoldottál mindent, mi eléd került. Soha nem babérokat gyűjtöttél, tudásoddal nem kérkedtél. Sőt! Mérhetetlen türelemmel voltál mások esetlenségében segítő tanító. A legkedvesebb Barátom voltál, és kétségbeesve keresem még ma is sorsod tanulságát, életed üzeneteit.
Csak köszönni tudok Neked mindent, Laci! Segítségeddel indult meg vállalkozásom és nőtte ki magát világcéggé. A Julius-K9 márkajelének és kezdeti arculatának társalkotója voltál.
Mára sok száz család él ebből az alkotásból. Azt tanultam Tőled többek között, hogy mindig van kiút, nincs reménytelen helyzet. Biztos vagyok benne, hogy minden Téged gyászolótól ezt a töretlen optimizmust várnád. Én így élek tovább és gondolok Rád örökké szeretettel!

Sebő Gyula
ügyvezető
Julius-K9 Team