Gerillák a gáton
A természetes, vizes élőhelyek újjáteremtése és a már meglévők megőrzése ma minden természetvédőnek, így a gerillakertészeknek is az egyik legfontosabb feladata. Ennek alapja az átfolyó vagy feltörő vizek kontrollálható mértékű kiterelése a szabályozott patakmedrekből és esővízcsatornákból. A rendszeresen elárasztott, így lápos vagy összefüggő vízfelületet mutató területek a természetes medernek köszönhetően nagyban hozzájárulnak a környék talajvízszintjének sikeres megtartásához. Az árasztott területek páratlan és sokszínű élővilágnak adnak otthont, melyben a kipusztulás szélén álló, őshonos állat- és növényfajok mellett a szabadon tartott haszonállatok is megtalálhatják a helyüket és örömüket.
Gerillakertészként feltűnés élkül, a ráérős és értetlen bürokrácia kikerülésével, a parlagon hagyott földterületek tulajdonosainak is közvetett vagy akár közvetlen hasznot hajtó, árasztásos műveletet hajtottunk végre valahol Magyarországon. A sok éve lecsapolt halastómaradvány lápjai rég kiszáradtak már. Pedig az életet jelentő patak alig 10 méterre csörgedezett a gátakkal körbevett, 8 hektáros terület mellett. Az egykor grófi birtokként kezelt és fejlesztett halgazdasági területből a hosszú évtizedek alatt mindenki csak a hasznot szedte. A mai tulajdonosok ráfordítani már nem akarnak vagy nem tudnak. Ez nagyon látszott a terület épített részein, illetve az egykori meder állapotán. Pedig a természetvédelmi érdekekkel tökéletesen összeegyeztethető üzleti lehetőségek is fennállnak egy terület nem halászati célú, hosszútávú elárasztásakor.
A projekt nagy környezetvédelmi és tájformáló hatása miatt a tulajdonosok elvi hozzájárulása mellett kezdtünk bele a kivitelezésbe. Egy gerillakertész akció a bürokrácia kikerülése által válik hatékonnyá, és természetvédelmi érdekeket előtérbe helyezve lesz értékteremtő. A tevékenység hosszútávú sikeréhez elengedhetetlen az élővilág és az ökoszisztéma összefüggéseinek magas szintű, általános ismerete, illetve a kivitelezésben a spontaneitás és tervezettség egészséges keveréke. Egy, a táj felszíni víztérképét is átalakító akcióhoz pedig különös körültekintés szükséges.
A patakot a kiszáradt mederrel egy befolyócső köti össze. A patak zsilipjének szintjét megemeltük, és a megduzzadt víz elkezdte feltölteni a régi medret. A folyamatot bármikor meg tudjuk állítani, ha a vízszint úgy kívánja. A vízre szomjazó vidék jó időre fellélegezhet. Mi, gerillakertészek itt vagyunk, figyelünk és segítünk.