Látva a Kína és Európa között dúló gazdasági háborút, és ennek okán az olvadó forgalmat például a hazai pénztárgépekben, örülhetünk, ha csupán egy elhúzódó háború zajlik, és nem egy villámháború végét éljük éppen. Az teljesen irreleváns, hogy a Temu az adott pillanatban ráfizetéssel működik-e vagy nem. A háborúk mindig veszteségesek, és a nyereséget a meghódított területek későbbi hasznosítása hozza meg.

Lehetséges, hogy annak idején az Alibaba is ráfizetéssel próbált európai piacot szerezni, míg a végén egy konszolidált, a helyi versenyjogi és adatvédelmi szabályoknak megfelelő működést tudott – vagy inkább kellett neki – kialakítani. Tény az is, hogy a mostani árérzékeny fogyasztók sokkal nagyobb arányban pártolnak át az olcsó kínai importárura, tehát a Temu a saját szempontjából a legjobb pillanatot választotta a piacra lépésre. Az uniós politikai gépezetet valahogyan mindig meglepni képes kínai exporttevékenység uniós térnyerése hozta magával az ÁFA és korábbi vámszabályok bevezetését, majd ezt most további vámok és intézkedések követik. Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy a háborút az Európai Unió ezzel megnyerheti, és az elveszített európai vásárlóerő a közeljövőben visszatér a helyi forrásokhoz. Minden egyes tagállam feladata, hogy a gazdaság frontjain harcoló katonáit, a vállalkozásokat a rendelkezésére álló gazdasági, vám- és pénzügyi stb. adatok alapján a lehető legkorábban tájékoztassa a várható megpróbáltatásokról. Az is az állam hosszútávú érdeke, hogy a most tömegével bajba jutott vállalkozásokat, illetve valamennyi, a Temu és a Shein termékeivel hasonló piacterületen dolgozó gazdasági szereplőt támogassa a túlélés érdekében mindaddig, amíg a helyzeten törvényi rendelkezések útján nem tud javítani.

Sebő Gyula / Julius-K9